Van olyan, aki beszél hasonlókat a tõrszúrások-
hoz, de a bölcseknek nyelve orvosság.
— PÉLDABESZÉDEK 12,18.
Elõször akkor tanultam meg a szavak titkát — a hittel
kimondott szavak titkát —, amikor tizenhat hónapot töl
töttem ágyban, miután öt orvos mondott le az életemrõl.
1934-ben azonban egy augusztusi napon, ahogy abban
a bizonyos ágyban feküdtem, a Márk 11,23 és 24 alapján
cselekedtem, és azt mondtam…! Szavakat mondtam ki!
Azt mondtam: „Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulá
somat a deformált szívemre. Hiszem, hogy megkaptam
a gyógyulásomat gyógyíthatatlan szívbetegségemre. Hi
szem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a paralízisemre.
Hiszem, hogy megkaptam a gyógyulásomat a fejem tete
jétõl a lábam ujjáig.” Egy órán belül saját lábamon álltam
az ágy mellett — meggyógyulva!
Azóta már több mint hatvan év telt el, és még egy
fejfájásom sem volt ez idõ alatt. És tudom, hogy nem is
lesz. De ha lenne is — ami kizárt dolog —, nem monda
nám ki, hogy fáj a fejem. Miért? Mert Jézus azt mondta:
„… meglesz néki, amit mondott.” (Márk 11,23) Ha valaki
megkérdezné ilyenkor tõlem, hogy érzem magam, azt
válaszolnám: Köszönöm, remekül. Tudod, Isten Igéje
azt mondja, hogy az Õ sebeivel én meggyógyultam.
Ezért hiszem, hogy egészséges vagyok. Isten Igéje pedig
azt mondja… És kimondanám a helyes szavakat — mert
a bölcseknek nyelve orvosság!