… és követé Õt [Jézust] nagy sokaság, és szorongatják vala Õt. És egy asszony, aki tizenkét év óta
vérfolyásos volt, […] mikor Jézus felõl hallott, a
sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
— MÁRK 5,24. 25. 27
Gyógyulása megszerzéséhez, ennek az asszonynak számos akadályt kellett legyõznie. Abban az idõben, a vallásos
hagyományok szerint, egy vérfolyásos asszony a leprásokkal
egy kategóriába tatozott. Nem volt szabad nyilvánosan
emberekkel érintkeznie. Ha valaki közelített hozzá, hangosan kiáltania kellett: „Tisztátalan vagyok! Tisztátalan vagyok!” Az ókori Izrael asszonyainak nem voltak ugyanazok
a jogai és kiváltságai a nyilvánosság elõtt való szabad megjelenésre, mint a mi modern világunkban. Mondhatjuk, hogy
emberek sokasága állt közte és a gyógyulása között. A közvélemény és vallásos neveltetése állt útjában annak, hogy
Jézushoz jusson. Õ azonban leküzdötte ezeket az akadályokat, átgázolt a tömegen és kinyúlva megérintette Jézus
ruháját. Nem imádkozott, hogy Isten gyõzze le az akadályokat; õ maga cselekedett! Neked is magadnak kell tenned
valamit azokkal az akadályokkal, amelyekkel szembesülsz.
Túl sokan várnak arra, hogy Isten tegyen valamit, önmaguknak semmi szerepet nem hagynak az áldások átvételében.
Pedig nekünk is megvan a saját szerepünk. Hitben kell
cselekednünk, ha kapni akarunk valamit Istentõl!