Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja elõtt.
— EFÉZUS 3,14
A második ima, amit imádkozni szoktam, az Efézus 3-
ból van. Ezt pedig így szoktam imádkozni magamért:
„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja elõtt, akirõl neveztetik minden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg nekem az Õ dicsõsége gazdagságáért, hogy megerõsödjek hatalmas erõvel az
Õ Szelleme által a belsõ emberben.
Hogy lakozzék a Krisztus a hit által az én szívemben.
A szeretetben meggyökerezzek és alapot vegyek, hogy
megérthessem minden szentekkel egybe, mi a szélesség és
hosszúság és mélység és magasság, és megismerjem a
Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy
ekképpen beteljesedjek az Istennek egész teljességéig.
Annak pedig, aki véghetetlen bõséggel mindent megcselekedhet a bennünk munkálkodó erõ szerint, feljebb
hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, néki legyen dicsõség a Gyülekezetben a Krisztus Jézusban nemzetségrõl
nemzetségre örökkön örökké.”
Azt javaslom, hogy imádkozd ezeket az „efézusi
imákat” magadért. Tarts ki mellettük. Nem fognak
mûködni, ha csak néha-néha teszed meg. Ha azonban szorgalmasan imádkozod, dicsõség Istennek, mûködni fognak
az érdekedben!