Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár,
— 1PÉTER 5,8. 9.
1942-ben küzdelmet folytattam a testemben levõ
tünetekkel. Imádkoztam, igényt tartottam Isten ígéreteire
és kitartottam. Néha azonban úgy tûnt, hogy nem fog
sikerülni.
Az egyik ilyen éjszakán volt egy álmom. Azt álmodtam,
hogy én és egy másik férfi valami gyakorlótéren voltunk,
ami úgy nézett ki, mint egy futballpálya. Lelátók voltak
mindkét oldalról. Ahogy ott sétáltunk és beszélgettünk,
a férfi hirtelen hátranézett és felkiáltott: „Vigyázz!”, és
elkezdett futni. Én megfordultam és észrevettem, hogy két
vad oroszlán már majdnem odaért hozzám. Körülbelül két
lépést futottam, aztán odakiáltottam a másiknak: „Nem
érdemes futni, gyorsabbak nálad!” Megálltam, megfordultam és szembenéztem velük. Reszkettem. Az egész testem
libabõrös volt. Mégis azt mondtam: „Én ellenállok nektek,
nem megyek sehova, Jézus nevében.” Az oroszlánok
megálltak, közel jöttek hozzám, körbeszaglászták a lábamat, majd sietõsen eltávoztak. Felébredtem és eszembe
jutott az 1Péter 5,8. Tudtam, hogy a tünetekkel folytatott
harcomat megnyertem. Azonnal megkaptam a gyógyulásomat. Már majdnem elfutottam, de aztán mégis megálltam
a helyemet. Használtam a hatalmamat.