… az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a
Szent Szellem által, aki adatott nékünk.
— RÓMA 5,5
— Utálom az anyósomat — mondta nekem egyszer egy szolgáló felesége. — Még azt sem tudom, hogy van-e üdvösségem egyáltalán, mert a Biblia azt mondja: „Aki gyûlöli az õ atyjafiát, mind embergyilkos az; és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna õbenne.” (1Ján. 3,15) Tudtam, hogy van üdvössége és be van töltekezve a Szent Szellemmel. Azt is tudtam azonban, hogy megengedi az ördögnek, hogy uralja õt az elméjén és a hústestén keresztül. Azt mondtam tehát:
— Nézz a szemembe és mondd ki hangosan: „Én utálom az anyósomat.” Amint ezt kimondod, ellenõrizd a bensõdet — mert Isten szeretete a szívünkbe lett kitöltve, nem a fejünkbe —, és mondd el nekem, mi történik ott.
Megtette, amire kértem, és meglepõdve mondta:
— Valami “zavaró” érzés van a szellememben mélyen!
— Igen, valami a bensõdben figyelmeztetni próbál téged — mondtam neki. — Isten szeretete a szellemedben uralmat akar venni feletted, te azonban megengeded az elmédnek — ahol ezek a gondolatok felhalmozódtak —, hogy az uralkodjon feletted. A szíved valójában mindenkit szeret.
— Igen, tényleg így van — ismerte be. — Akkor most mit tegyek?
— Cselekedj szeretetben, és engedd, hogy a szíved uralkodjon rajtad — és ne a fejed.