Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hû az, aki az ígéretet tette.
— ZSIDÓ 10,23
Valahányszor szükségem volt valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam), amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam, és nem imádkoztam felõle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra az, amit õk hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felõl, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt szükségem a következõ elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt mondtam
ki. Az imáimban errõl nem emlékeztem meg, csupán azt
mondtam: „Elsejére nekem meglesz az 1500 dollárom.”
Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500 dollár, dicsõség az
Úrnak.