És meg ne részegedjetek bortól, amiben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel,
beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és
dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat
adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának.
— EFÉZUS 5,18–20
— Én valahogy nem tudok Istennek úgy hálát adni, ahogyan kellene — mondják némelyek. Képes vagy rá, ha követed Pál útmutatását az Efézus 5,18–20-ban: „…teljesedjetek be Szent Szellemmel…”
És közvetlenül az után, hogy ezt az utasítást adja ezeknek a „pünkösdi” népeknek, Pál megmutatja az útját is, ahogyan állandóan beteljesedve lehetünk a Szellemmel: „Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.”
A túláradó szív lesz a te bizonyságtételed! Tele lesz a poharad, és csordultig! Dicséretet énekel a szíved! „Hálákat
adván mindenkor mindenekért…” A szíved hálával teli. Hálákat adsz Isten minden áldásáért. Még a próbatételekért
is hálát tudsz adni. Nem azért adsz hálát, amit az ördög
tett, hanem az Igéért, azért a lehetõségért, hogy láthatod
Istent munkálkodni, és azért az áldott igazságért, hogy Isten
mindent a te javadra tud fordítani.