Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy senki ne tartsa többre
magát, mint kell, hanem józanul gondolkodjék,
amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
—
RÓMA 12,3
„Hit: igen, erre van nekem szükségem — mondják sokan. — És imádkozom is, hogy Isten adja meg nekem.” Ezzel csak az idõdet vesztegeted. Nincs több értelme Istenhez imádkoznod hitért, mint annak, hogy az ujjaiddal malmozol, azt a mondókát hajtogatva: „Ragyogj, ragyogj kicsi csillag.”
A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idõ, mert minden hívõ megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértékét. Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte. Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tiéd.
Pál nem a bûnösöknek írt, hanem a hívõknek, a Római
levélnek ebben a versében. Azt mondta: „…mondom mindenkinek közöttetek [nem a világon mindenkinek], …az Isten
adta kinek-kinek a hit mértékét.” Minden hívõnek van hite!
Isten adta nekik!