Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedbõl; a
magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
— PÉLDABESZÉDEK 3,5
A saját értelmed egyszerûen az elméd mûködési folyamata — a saját emberi gondolkodásod. Más szavakkal így is olvashatnánk ezt a verset: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedbõl; és a saját fejedre ne támaszkodj.”
A hit mûködni fog a szívedben, még ha a fejedben kételkedés van is! Sok keresztény amiatt szenved vereséget, hogy amikor a kételkedés belép az elméjébe, azt mondja: „Én kételkedem.” Jézus azonban nem azt mondta: „és a fejében nem kételkedik”, hanem azt mondta: „és szívében nem kételkedik, hanem hiszi…” (Márk 11,23) A szív hite az, ami elvégzi a munkát, nem pedig a fejé.
Azok közül a nagy csodák közül, amelyek megtörténtek az életemben, némelyik akkor történt, amikor ilyen hitkijelentéseket tettem, mint: „Én a szívembõl való hittel elfogadom a gyógyulásomat” — miközben a fejem egyre azt mondta: „Ez nem így van. Ez nem így van!” (Két szervi szívbetegségbõl gyógyultam meg és egy gyógyíthatatlan keringési betegségbõl, ami majdnem teljesen megbénította a testemet.)
Neked is szokott bajod lenni a fejeddel? Ilyenkor egyszerûen csak bízzál az Úrban teljes szívedbõl (ne a fejedbõl),
és a saját értelmedre ne támaszkodj!