Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk
az Urat. Õ pedig monda nékik: Ha nem látom az Õ
kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat
a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom
az Õ oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc
nap múlva ismét bent voltak az Õ tanítványai, Tamás
is õvelük. Noha az ajtó zárva volt, beméne Jézus, és
megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd
meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: ÉS NE LÉGY HITETLEN,
HANEM HÍVÕ. És felele Tamás és monda néki: Én
Uram, és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy
láttál engem, Tamás, hittél: BOLDOGOK, AKIK
NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK.
— JÁNOS 20,25–29
Tamás hite a fej hite volt. Jézus nem dicsérte meg érte. Jézus azt mondta: „Mivelhogy láttál, hittél.”
Mindenkinek lehet ilyen fajta hite, legyen az illetõ szent
vagy bûnös. Ez a fej hite. A fej abban hisz, amit az érzékek
közölnek vele. Jézus a szív hitét dicsérte meg. Õ azt mondta:
„...boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Szívvel hinni azt
jelenti, hogy attól függetlenül hiszel, amit a tested vagy az
érzékeid fizikailag jeleznek. A fizikai ember azt hiszi, amit
fizikai szemeivel lát, amit fizikai füleivel hall, amit fizikailag
érzékel. A szív azonban Isten Igéjében hisz, függetlenül
attól, hogy az érzékek mit mondanak.