SÁMUEL ELSÕ KÖNYVE, 22 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá.
2 Sám. 23,13., 2 Sám. 23,14.
És hozzá gyûlének mindazok, akik nyomorúságban valának, és mindazok, akiknek hitelezõik voltak, és minden elkeseredett ember, õ pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának õ vele.
És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jõjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
4 Móz. 22,1., 5 Móz. 34,1., 5 Móz. 34,8.
És vivé õket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.
Zsolt. 63,1.
És meghallotta Saul, hogy elõtûnt Dávid és azok az emberek, akik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).
Monda azért Saul az õ szolgáinak, akik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szõlõhegyeket, és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,
Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, aki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, aki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?
Akkor felele az Edomita Doég, aki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.
aki õ érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sõt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.
Akkor elkülde akirály, hoogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész házanépét, a papokat, akik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan akirályhoz.
És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Õ pedig monda: Ímhol vagyok uram.
És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és õ érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?
És felele Akhimélek akirálynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hûségesebb Dávidnál, aki akirálynak veje, és aki akaratod szerint jár, és tisztelt ember a te házadban?
Vajjon csak ma kezdém-e az Istent õ érette megkérdezni? Távol legyen tõlem! Ne tulajdonítson olyat akirály szolgájának, sem atyám egész házanépének, mert errõl a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
akirály pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész házanépének!
És monda akirály a poroszlóknak, akik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az õ kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy õ menekül, és még sem mondták meg nékem. akirály szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
Akkor monda akirály Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és õ rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, akik gyolcs efódot viselének.
És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemõt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.
Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, akit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.
És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész házanépének halálára.
Maradj nálam, ne félj; mert aki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.