JÓEL PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Az Úrnak igéje, a mely lõn Jóelhez, a Petuel fiához.
Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti idõtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?
Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az õ fiaiknak, és azoknak fiai a következõ nemzetségnek.
amit a sáska meghagyott, megette a szöcskõ; és amit a szöcskõ meghagyott, megette a cserebogár; és amit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó.
Jóel. 2,25.
Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!
Mert egy nép jött fel az én földemre, erõs és megszámlálhatatlan, fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nõstény oroszláné.
Jóel. 2,2., Jóel. 2,11.
Pusztává tette szõlõmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.
Keseregj, mint a szûz, aki gyászba öltözik az õ ifjúsága férjéért.
Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái.
Jóel. 1,13.
Elpusztíttatott a mezõ, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt a must, kiapadt az olaj.
Hós. 2,8.
Szégyenüljetek meg, ti szántóvetõk; jajgassatok szõlõmûvesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mezõ aratása!
Elszáradt a szõlõtõ; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezõnek minden gyümölcsfájakiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül.
Jóel. 1,7.
Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jõjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel- és italáldozat Isteneteknek házától.
Jóel. 1,9.
Szenteljetek bõjtöt, hirdessetek gyûlést; gyûjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz.
Jóel. 2,15.
Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.
Jóel. 2,1., Ésa. 13,6.
Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!
Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedõltek a csûrök; mert kiaszott a gabona.
Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyájak is!
Hozzád kiáltok Uram, mert tûz emésztette meg a puszta virányait, és láng perzselte le a mezõ minden fáját.
Jóel. 2,3.
A mezõ vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tûz emésztette meg a puszta virányait.