PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.
Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.
1 Móz. 15,6., Gal. 3,6.
Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;
Mát. 20,7., Mát. 20,14.
Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.
Róm. 3,28.
A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
Boldogok, akiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és akikenek elfedeztettek az õ bûneik.
Zsolt. 32,1., Zsolt. 32,2.
Boldog ember az, akinek az Úr bûnt nem tulajdonít.
Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségben tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
1 Móz. 17,10., 1 Móz. 17,11., Gal. 3,7.
És hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében tanusított hitének nyomdokait.
Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
1 Móz. 22,17., 1 Móz. 22,18.
Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
Gal. 3,18.
Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
Azért hitbõl, hogy kegyelembõl legyen; hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, aki mindnyájunknak atyánk
(A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az elõtt, az Isten elõtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.
1 Móz. 17,4., 1 Móz. 17,5.
aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
1 Móz. 15,5.
És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;
1 Móz. 17,17.
Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,
És teljesen elhitte, hogy Amit õ ígért, meg is cselekedheti.
Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki igazságul,
Hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
Csel. 2,24.
Ki a mi bûneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
Ésa. 53,5., 1 Kor. 15,17.