Aki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét
a nyomorúságtól.
—PÉLDABESZÉDEK 21,23
Amikor bajban van, a legtöbb ember Istent akarja
hibáztatni. „Miért engedte meg ezt Isten?” — kérdik.
Miután megsokasodtak Jób bajai, azt mondta: „Mert
amitõl remegve remegtem, az jöve reám, és amitõl rettegtem,
az esék rajtam.” (Jób 3,25) Õ nyitott ajtót, és engedte be az
ördögöt!
Sokszor mi okozzuk saját magunknak a nehézségeket.
Sok drága keresztény nem tudja megfékezni a száját és
a nyelvét. Mindig a rossz szavakat mondják ki. Szinte
mindig arról beszélnek, hogy milyen harcokat vívnak az
ördöggel. Ne szóljuk a vereség szavait. Ne szóljuk a kudarc
szavait. Ne beszéljünk arról, hogy mennyire akadályoz
minket az ördög, hogyan tart minket vissza a sikertõl,
hogy betegít meg és tart minket betegségben, ezek a
szavak rossz szavak. Az ilyen szavak adnak felettünk ural
mat a sátánnak, és az ilyen szavak okozzák a nehézségeket.
De ha Isten Igéje a szívedben van, és ki is mondod a
száddal — annak ellenére, hogy a körülmények látszólag
mást mutatnak, annak ellenére, hogy fájdalmaid vannak,
annak ellenére, hogy vészjósló tünetek jelentkeznek, annak
ellenére, hogy szörnyen kilátástalannak tûnik minden —,
az ilyen fenyegetõ körülmények meg fognak szûnni.