DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.

És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.
Dán. 10,13.
És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Ezék. 37,11., Ezék. 37,12.
Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végsõ idõig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Dán. 12,9., Dán. 8,26.
És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettõ álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
Dán. 10,4.
És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
Dán. 10,5.
És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az õ jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élõre, hogy ideig, idõkig és fél idõig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
Jel. 10,5., Jel. 10,6., Dán. 7,25.
Én pedig hallám ezt,de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
Dán. 12,4.
Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
És az idõtõl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
Dán. 11,31.
Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.