DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE, 6 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12.

Tetszék Dáriusnak, és rendele a birodalom fölé százhúsz tiszttartót, hogy az egész birodalomban legyenek;
És azok fölé három igazgatót, akik közül egy vala Dániel, hogy a tiszttartók nékik adjanak számot, és akirálynak semmi károsodása ne legyen.
Dán. 2,48., Dán. 5,29.
Akkor ez a Dániel felülhaladá az igazgatókat és a tiszttartókat, mivelhogy rendkivüli lélek volt benne, úgy hogy akirály õt szándékozék tenni az egész birodalom fölé.
Akkor az igazgatók és tiszttartók igyekvének okot találni Dániel ellen a birodalom dolgai miatt; de semmi okot vagy vétket nem találhatának; mert hûséges volt, és semmi fogyatkozás, sem vétek nem találtaték benne.
Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az õ Istenének törvényében!
Akkor azok az igazgatók és tiszttartók berohantak akirályhoz, és így szólának: Dárius király, örökké élj!
Tanácsot tartottak az ország összes igazgatói: a helytartók, fejedelmek, tanácsosok és a kormányzók, hogy királyi végzés hozassék, és erõs tilalom adassék, hogy ha valaki harmincz napig kér valamit valamely istentõl vagy embertõl, tekívüled, oh király, vettessék az oroszlánok vermébe.
Most azért, oh király, erõsítsd meg e tilalmat és add ki írásban, hogy meg ne változtassék a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
Eszt. 1,19., Eszt. 8,8.
Annakokáért Dárius király adott írást és tilalmat.
Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megiratott az írás, beméne az õ házába; és az õ felsõ termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dícséretet tõn az õ Istene elõtt, a miként azelõtt cselekszik vala.
1 Kir. 8,44., 1 Kir. 8,48., Zsolt. 55,18.
Akkor azok a férfiak berohantak és magtalálák Dánielt, a mint könyörge és esedezék az õ Istene elõtt.
Ekkor bemenének, és mondák akirálynak akirály tilalma felõl: Nem megírtad-é a tilalmat; hogy ha valaki kér valamit valamely istentõl vagy embertõl harmincz napig, tekívüled oh király, vettessék az oroszlánok vermébe? Felele akirály és monda: Áll a szó! a médek és persák vissza nem vonható törvénye szerint.
Erre felelének, és mondák akirálynak: Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh király, sem a tilalmat, amit megírtál; hanem háromszor napjában elkönyörgi könyörgését.
Dán. 6,2., Dán. 1,8., Dán. 1,16.
Akkor akirály, a mint hallotta ezt, igen restelkedék a miatt, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napnyugotig törekedék õt megmenteni.
Erre azok a férfiak berohantak akirályhoz, és mondák akirálynak: Tudd meg, király, hogy ez a médek és persák törvénye, hogy semmi tilalom vagy végzés, a melyet akirály rendel, meg ne változtassék.
Dán. 6,8.
Erre szóla akirály, és elõhozák Dánielt, és veték az oroszlánok vermébe. Szóla akirály, és mondá Dánielnek: A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, õ szabadítson meg téged!
És hozának egy követ, és oda tevék a verem szájára, és megpecsétlé akirály az õ gyûrûjével és az õ fõembereinek gyûrûivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve.
Erre eltávozék akirály az õ palotájába, és étlen tölté az éjszakát, és vigasságtevõ szerszámokat sem hozata eléje; kerülte õt az álom.
Hajnalban akirály azonnal felkele még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez méne.
És mikor közel ére a veremhez, szomorú szóval kiálta Dánielnek; szóla akirály, és monda Dánielnek: Dániel! az élõ Istennek szolgája, a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?
Akkor Dániel szóla akirálynak: Király, örökké élj!
Az én Istenem elbocsátá az õ angyalát, és bezárá az oroszlánok száját és nem árthattak nékem; mert ártatlannak találtattam õ elõtte és te elõtted sem követten el, oh király, semmi vétket.
Dán. 3,23., Dán. 3,25., Dán. 3,28.
Akkor akirály igen örvende, és Dánielt kihozatá a verembõl. És kivevék Dánielt a verembõl, és semmi sérelem nem találtaték õ rajta: mert hitt az õ Istenében.
Dán. 6,14., Jób. 5,23.
És parancsola akirály, és elõhozák azokat a férfiakat, akik Dánielt vádolák, és az oroszlánok vermébe vettetének mind õk, mind fiaik és feleségeik; és még a verem fenekére sem jutának, a mikor rájok rontának az oroszlánok és minden csontjokat összezúzták.
Dán. 6,4.
Akkor Dárius király ira minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakozának: Békességtek bõséges legyen!
Én tõlem adatott ez a végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét; mert õ az élõ Isten, és örökké megmarad, és az õ országa meg nem romol, és uralkodása mind végig megtart;
Dán. 3,29., Dán. 3,31., Dán. 3,33.
aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
És ennek a Dánielnek jó szerencsés lõn dolga a Dárius országában és a persa Czírus országában.
Ezsdr. 1,1.