JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

1. Kiálts csak! Van-é, aki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
   Zsolt. 37,35., Zsolt. 37,36.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, aki kimentse õket.
5. amit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
   Jób. 7,16.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
   Jób. 2,10.
9. aki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
   Jób. 9,10., Zsolt. 72,18., Róm. 11,33.
10. aki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
    Zsolt. 135,7.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
    1 Sám. 2,7., 1 Sám. 2,8.
12. aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
    Nehem. 4,15., Zsolt. 33,10., Ésa. 8,10.
13. aki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
    5 Móz. 28,29.
15. aki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,7.
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
    Zsolt. 63,12., Ésa. 52,15.
17. Ímé, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
    Péld. 3,11., Péld. 3,12., Jak. 1,2.
18. Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
    5 Móz. 32,39.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
    Zsolt. 91,13., Péld. 24,16.
20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
21. A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
    Zsolt. 52,4., Zsolt. 52,7.
22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
    Zsolt. 34,11., Zsolt. 91,13.
23. Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
    Hós. 2,17.
24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
    Jób. 42,11., Jób. 42,17., Zsolt. 127,3., Zsolt. 127,4.
26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
    Jób. 3,1., Jób. 3,26., Jób. 2,10.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.