JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

1. Felele erre Jób, és monda:
2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!
3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?
   Jób. 13,2.
4. Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, aki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!
   Péld. 14,2.
5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, aki boldog; ez vár azokra, akiknek lábok roskadoz.
   Zsolt. 38,17.
6. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét.
   Zsolt. 73,3., Zsolt. 73,12.
7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.
8. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.
9. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?
10. akinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.
11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?
12. A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?
    Jób. 15,9., Jób. 15,10., Jób. 33,7., Jób. 33,8.
13. Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14. Ímé, amit leront, nem az épül föl az; ha valakire rázárja az ajtót, nem nyílik föl az.
    Jel. 3,7.
15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; hakibocsátja õket, felforgatják a földet.
16. Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és aki tévelygésre visz.
    Jób. 9,4.
17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.
    Ésa. 19,11., Ésa. 19,12., 1 Kor. 1,19.
18. akirályok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.
    Dán. 2,21., Dán. 4,30., Dán. 4,33.
19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.
20. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.
    Jób. 12,17.
21. Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.
22. Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.
    Dán. 2,22., 1 Kor. 4,5.
23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.
    Zsolt. 107,38.
24. Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.
    Jób. 12,19., Zsolt. 107,40.
25. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.
    Jób. 5,13., Jób. 5,14.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.