JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

1. Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:
2. Él az Isten, aki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, aki keserûséggel illette az én lelkemet,
3. Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
   Jób. 33,4., 1 Móz. 2,7.
4. Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5. Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
   Jób. 31,1., Jób. 31,32.
6. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.
   Jób. 2,9., Jób. 2,10.
8. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis mégis elragadja az õ lelkét?
   Luk. 12,17., Luk. 12,21., Luk. 16,19., Luk. 16,23.
9. Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?
   Péld. 28,9., Ján. 9,31., Ésa. 1,15.
10. Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
    Jób. 21,14., Jób. 21,15.
11. Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
    Jób. 16,7., Jób. 16,9.
12. Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13. Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
    Jób. 27,8., Jób. 27,9., Jób. 21,17., Jób. 21,20.
14. Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
    Hós. 9,15., Hós. 9,16.
15. Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.
    Zsolt. 78,64.
16. Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17. Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
    Péld. 13,22., Préd. 2,27.
18. Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.
19. Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
    Zsolt. 49,17., Zsolt. 49,19.
20. Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
    Jób. 15,20., Jób. 15,21.
21. Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.
22. Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.
23. Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.
    1 Sám. 25,29.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.