ZSOLTÁROK KÖNYVE, 78 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.

Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.
Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.
Zsolt. 49,5., Mát. 13,35.
A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,
5 Móz. 4,9.
Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.
Zsolt. 145,4., Zsolt. 145,5.
Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;
5 Móz. 4,9.
Hogy megtudja azokat a jövõ nemzedék, a fiak, akik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;
Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.
1 Móz. 18,17., 1 Móz. 18,19.
Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.
2 Móz. 32,9.
Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;
Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;
Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.
Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.
2 Móz. 7,10., 2 Móz. 8,24.
Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.
2 Móz. 14,21., 2 Móz. 14,22., 2 Móz. 15,8.
Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.
Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.
Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:
2 Móz. 17,6.
Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;
2 Móz. 17,7.
És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.
És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?
Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?
2 Móz. 17,6.
Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;
Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,
És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.
És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
2 Móz. 16,14., 2 Móz. 16,15.
Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,
Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;
És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.
És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.
Evének azért és igen megelégedének, és amit kivántak, azt hozá nékik.
Még fel sem hagytak akivánságukkal; az étel még a szájukban vala:
Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá;
Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.
Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.
Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.
És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;
És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.
De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;
Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.
Azért eszébe vevé, hogy test õk, és olyanok, mint az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.
1 Móz. 6,3.
Hányszor keserítették õt a pusztában, hányszor illették fájdalommal akietlenben?!
És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.
Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, sem a napról, amelyen megváltotta õket a nyomorgatótól;
Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.
És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.
Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.
1 Móz. 8,6.
Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.
Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.
Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.
Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.
Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.
És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.
Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.
És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.
És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.
2 Móz. 3,1., 2 Móz. 3,12.
És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.
4 Móz. 26,1., 4 Móz. 26,53., Józs. 13,7.
De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;
Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.
Ésa. 1,4., Hós. 7,16.
Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.
1 Kir. 14,23.
Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.
És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;
Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.
1 Sám. 4,10., 1 Sám. 4,11.
És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.
Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.
Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.
1 Sám. 4,17.
Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, aki bortól vigadoz;
És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.
Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;
Hanem a Júda törzsét választá; A Sion hegyét, a melyet szeret.
Zsolt. 132,13., Zsolt. 132,14.
És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.
1 Kir. 7,1., 1 Kir. 7,38.
És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.
1 Sám. 16,1., 1 Sám. 16,11., 1 Sám. 16,13.
A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.
2 Sám. 7,8.
És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.
2 Sám. 8,15.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.