ZSOLTÁROK KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.

1. Ének; Aszáf zsoltára.
   1 Krón. 25,1.
2. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
3. Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
4. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
   Zsolt. 2,2.
5. Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
   2 Krón. 20,10.
6. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
7. Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
8. A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
9. Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
   1 Móz. 19,36., 1 Móz. 19,38.
10. Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal akison patakjánál!
    Bir. 6,33., Bir. 6,34., Bir. 7,19., Bir. 7,25., Bir. 4,13., Bir. 4,24.
11. akik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lõnek.
    Zsolt. 18,43.
12. Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
    Bir. 7,25., Bir. 8,12.
13. akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
14. Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, és a milyen a polyva a szél elõtt;
    Zsolt. 1,4., Zsolt. 35,5., Zsolt. 35,6.
15. Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
16. Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
    Zsolt. 18,14., Zsolt. 18,15.
17. Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
18. Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
19. Hogy megtudják, hogy te, akinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
    2 Kir. 5,15.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.