ZSOLTÁROK KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.

1. Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
   2 Sám. 23,1.
2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
   Zsolt. 138,1., Zsolt. 138,2.
3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
   Zsolt. 31,8., Zsolt. 31,9.
4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;
   2 Sám. 22,1., 2 Sám. 22,51.
5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ-székben ültél, mint igaz bíró.
   Zsolt. 7,9., Zsolt. 7,12.
6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.
   Zsolt. 103,19.
9. És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
   1 Móz. 18,25., Zsolt. 96,13.
10. És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.
    Zsolt. 37,39., Zsolt. 46,2.
11. Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.
    Zsolt. 34,5., Zsolt. 34,6., Zsolt. 36,11.
12. Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.
    1 Kir. 9,3., Zsolt. 76,3., Zsolt. 133,13., Zsolt. 133,14.
13. Mert számon kéri akiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
    Zsolt. 34,18.
14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból;
15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.
    Zsolt. 16,17.
17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18. Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.
19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
    Luk. 12,6., Luk. 12,7.
20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!
21. Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.
    Zsolt. 10,18.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.