A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
2. És nagy sokaság gyülekezék õ hozzá, annyira, hogy õ a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
3. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvetõ vetni,
   Márk. 4,1., Márk. 4,20., Luk. 8,4., Luk. 8,15.
4. És a mikor õ vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
5. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
6. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
7. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt.
8. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
9. akinek van füle a hallásra, hallja.
10. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11. Õ pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12. Mert akinek van, annak adatik, és bõvölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tõle, a mije van.
    Mát. 25,29., Márk. 4,25., Luk. 8,18., Luk. 19,26.
13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
    5 Móz. 29,3.
14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondaj: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
    Ésa. 6,9., Ésa. 6,10.
15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam õket.
16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
    Luk. 10,23., Luk. 10,24.
17. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották.
18. Ti halljátok meg azért a magvetõ példázatát.
19. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljõ a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett.
20. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja;
21. De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik.
22. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem.
    Mát. 6,19., Mát. 6,34., 1 Tim. 6,9.
23. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igét; aki gyümöcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.
24. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az õ földébe jó magot vetett;
    Mát. 13,36., Mát. 13,43.
25. De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az õ ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
26. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
27. A gazda szolgái pedig elõállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
28. Õ pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
29. Õ pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
30. Hagyjátok, hogy együtt nõjjön mind a kettõ az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze elõször a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csûrömbe.
    Mát. 3,12.
31. Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, a melyet vévén az ember, elvete az õ mezejében;
    Márk. 4,31., Luk. 13,19.
32. A mely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnõ, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
33. Más példázatot is mondott nékik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, a melyet vévén az asszony, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
    Luk. 13,20., Luk. 13,21.
34. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
    Márk. 4,33., Márk. 4,34.
35. Hogy beteljék Amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
    Zsolt. 78,2.
36. Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az õ tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
    Mát. 13,24., Mát. 13,30.
37. Õ pedig felelvén monda nékik: aki a jó magot veti, az az embernek Fia;
38. A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
    1 Kor. 3,9.
39. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
40. A miképen azért összegyûjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén.
41. Az embernek Fia elküldi az õ angyalait, és az õ országából összegyûjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek,
    Mát. 25,31., Mát. 25,46.
42. És bevetik õket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
    Mát. 8,12.
43. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az õ Atyjoknak országában. akinek van füle a hallásra, hallja.
    Dán. 12,3.
44. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.
    Mát. 19,29., Luk. 14,33., Fil. 3,7.
45. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, aki igazgyöngyöket keres;
46. aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván a mije volt, megvevé azt.
    Péld. 8,10., Péld. 8,11.
47. Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott;
    Mát. 22,9., Mát. 22,10.
48. Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyûjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
49. Így lesz a világ végén is: Eljõnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
    Mát. 25,32.
50. És a tüzes kemenczébe vetik õket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
51. Monda nékik Jézus: Megértették-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram.
52. Õ pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, aki a mennyeknek országa felõl megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elõ az õ éléstárából.
53. És lõn, a mikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
54. És hazájába érve, tanítja vala õket az õ zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erõk?
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az õ anyját hívják-é Máriának, és az õ testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
56. És az õ nõtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
    Ján. 7,15., Ján. 7,52.
57. És megbotránkoznak vala õ benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az õ hazájában és házában.
    Ján. 4,44.
58. Nem is tõn ott sok csodát, az õ hitetlenségök miatt.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.