A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

Akkor Jézus viteték a Lélektõl a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtõl.
Zsid. 4,15.
És mikor negyven nap és negyven éjjel bõjtölt vala, végre megéhezék.
2 Móz. 34,28., 1 Kir. 19,8.
És hozzámenvén akisértõ, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
1 Móz. 3,17.
Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5 Móz. 8,3.
Ekkor vivé õt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
Mát. 27,53.
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az õ angyalainak parancsol felõled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.
Zsolt. 91,11., Zsolt. 91,12.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
5 Móz. 6,16.
Ismét vivé õt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsõségét,
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
5 Móz. 6,13.
Ekkor elhagyá õt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.
Ján. 1,51., Zsid. 1,6., Zsid. 1,14.
Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;
Mát. 14,3., Márk. 1,14.
És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;
Hogy beteljesedjék, Amit Ésaiás próféta mondott, így szólván:
(Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,
A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.
Ésa. 9,1., Ésa. 9,2.
Ettõl fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.
Mát. 3,2., Márk. 1,15.
Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
Márk. 1,16., Márk. 1,18.
És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
Mát. 13,47., Ezék. 47,10.
Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.
Mát. 19,27.
És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.
Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.
És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának EVANGÉLIUMát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget.
Márk. 1,39., Luk. 4,15., Luk. 4,44., Csel. 10,38.
És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.
Márk. 6,55.
És nagy sokaság követé õt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálembõl és Júdeából és a Jordánon túlról.
Márk. 3,7., Márk. 3,8., Luk. 6,17., Luk. 6,19.