A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

1. Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az õ nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levõnek ne láttassék.
   Zsid. 3,12., Zsid. 3,19., Márk. 16,16.
2. Mert nékünk is hirdettetett az EVANGÉLIUM, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.
   Márk. 16,16.
3. Mert mi, hívõk, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
   Zsolt. 95,11.
4. Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten a hetedik napon minden õ cselekedeteitõl.
   1 Móz. 2,2.
5. És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.
   Zsid. 3,11.
6. Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek elõször hirdettetett az EVANGÉLIUM, nem mentek be engedetlenség miatt:
7. Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idõ multán, a mint elõbb mondva volt. Ma, ha az õ szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
   Zsolt. 95,7., Zsolt. 95,8.
8. Mert ha õket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
9. Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
10. Mert aki bement az õ nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitõl, a miképen Isten is a magáéitól,
    1 Móz. 2,2.
11. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
12. Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
    Jer. 23,29.
13. És nincsen oly teretmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, akirõl mi beszélünk.
    Zsolt. 139,4., Zsolt. 139,11., Zsolt. 139,12.
14. Lévén annakokáért nagy fõpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
    Márk. 16,19., Eféz. 1,20., Eféz. 1,22., Mát. 3,17.
15. Mert nem oly fõpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.
    Luk. 22,42., Luk. 22,44., Fil. 2,7., Fil. 2,8., 1 Ján. 3,5.
16. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.
    Ján. 16,23., Ján. 16,24., Ján. 16,27.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.