A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.
Mát. 28,1., Mát. 28,8., Luk. 24,1., Luk. 24,12., Ján. 20,1., Ján. 20,10.
És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.
De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.
Márk. 14,28.
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
Mikor pedig reggel, a hétnek elsõ napján föltámadott vala, megjelenék elõször Mária Magdalénának, akibõl hét ördögöt ûzött valaki.
Luk. 8,2., Ján. 20,11., Ján. 20,18.
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Azok pedig mikor hallották, hogy él és õ látta vala, nem hivék.
Ezután pedig közülök kettõnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezõre mennek vala.
Luk. 24,13., Luk. 24,35.
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az õ hitetlenségöket és keményszívûségöket, hogy azoknak, akik õt feltámadva látták vala, nem hivének,
Luk. 24,36., Luk. 24,49., Ján. 20,19., Ján. 20,23., 1 Kor. 15,5.
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az EVANGÉLIUMot minden teremtésnek.
aki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; aki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Azok pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket ûznek; új nyelveken szólnak.
Csel. 16,18., Csel. 2,4., Csel. 2,11., Csel. 10,46.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
Luk. 10,19., Csel. 28,3., Csel. 28,6., Jak. 5,14., Jak. 5,15.
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
Luk. 24,50., Luk. 24,53., Csel. 1,4., Csel. 1,11., Zsolt. 110,1., Csel. 7,55.
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
Csel. 14,3., Zsid. 2,4.