A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

1. És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
   Mát. 27,1., Mát. 27,2., Luk. 26,66., Luk. 23,1., Ján. 18,28.
2. És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
   Mát. 27,11., Mát. 27,30., Luk. 23,2., Luk. 23,25., Ján. 18,29., Ján. 19,16.
3. És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
4. Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
5. Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
   Márk. 14,61., Ésa. 53,7.
6. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, akit épen óhajtának.
7. Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
8. És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, Amit mindenkor megtesz vala nékik.
9. Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
10. Mert tudja vala, hogy írigységbõl adták õt kézbe a fõpapok.
    Ján. 11,48.
11. A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
12. Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok?
13. És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!
14. Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!
15. Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
16. A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.
17. És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,
18. És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
19. És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
20. Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.
    Mát. 27,31., Mát. 27,56., Luk. 23,26., Luk. 23,49., Ján. 19,16., Ján. 19,30.
21. És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, aki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
    Mát. 27,32., Luk. 23,26., Róm. 16,13.
22. És vivék õt a Golgotha nevû helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
    Mát. 27,33., Mát. 27,44., Luk. 23,32., Luk. 23,43., Ján. 19,17., Ján. 19,27.
23. És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.
    Zsolt. 69,22.
24. És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
    Zsolt. 22,19.
25. Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.
26. Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
    Mát. 27,37., Luk. 23,38., Ján. 19,19.
27. Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.
28. És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bûnösök közé számláltaték.
    Ésa. 53,12.
29. Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
    Márk. 14,58.
30. Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!
31. Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
32. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.
33. Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
    Mát. 27,45., Mát. 27,54., Luk. 23,44., Luk. 23,48., Ján. 19,28., Ján. 19,30.
34. És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
    Zsolt. 22,2.
35. Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
36. Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ-é Illés, hogy levegye õt.
37. Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
    Mát. 27,50., Luk. 23,46., Ján. 19,30.
38. És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
39. Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
40. Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, akis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
    Mát. 27,55., Mát. 27,56., Luk. 23,49., Ján. 19,25., Luk. 8,2., Luk. 8,3.
41. akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
42. És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,
    Mát. 27,57., Mát. 27,61., Luk. 23,50., Luk. 23,55., Ján. 19,38., Ján. 19,42.
43. Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
44. Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?
45. És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
46. Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából valakivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
47. Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.