A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 18 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.
2 Sám. 15,23., Mát. 26,36., Márk. 14,32., Luk. 22,39.
Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki õt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az õ tanítványaival.
Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
Mát. 26,47., Márk. 14,43., Luk. 22,47., Csel. 1,16.
Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendõ vala, elõre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig õ velök Júdás is, aki elárulta õt.
Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.
Ismét megkérdezé azért õket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.
Ján. 6,39., Ján. 10,28., Ján. 17,12.
Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
Mát. 26,51., Márk. 14,47., Luk. 22,50.
Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?
Mát. 26,52.
A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék õt,
És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendõben fõpap vala.
Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.
Ján. 11,49., Ján. 11,50.
Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,
Mát. 26,58., Márk. 14,54., Luk. 22,54.
Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a fõpappal ismerõs vala, és szóla az ajtóõrzõnek, és bevivé Pétert.
Szóla azért Péterhez az ajtóõrzõ leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda õ: Nem vagyok.
A szolgák pedig és a poroszlók ott állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.
A fõpap azért kérdezé Jézust az õ tanítványai felõl, és az õ tudománya felõl.
Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, a hol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé õk tudják, a miket nékik szólottam.
Mikor pedig õ ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a fõpapnak?
Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
Elküldé õt Annás megkötözve Kajafáshoz, a fõpaphoz.
Mát. 26,57., Márk. 14,53., Luk. 22,54.
Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá õ, és monda: Nem vagyok.
Mát. 26,69., Márk. 14,66., Márk. 14,67., Luk. 22,56.
Monda egy a fõpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged õ vele együtt a kertben?
Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
Mát. 26,74., Márk. 14,72., Luk. 22,60.
Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És õk nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertõztessenek, hanem hogy megehessék a husvétibárányt.
Mát. 27,2., Márk. 15,1., Luk. 23,1., Csel. 10,28., Csel. 11,3.
Kiméne azért Pilátus õ hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
Felelének és mondának néki: Ha gonosztevõ nem volna ez, nem adtuk volna õt a te kezedbe.
Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti, és ítéljétek meg õt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók: Nékünk senkit sem szabad megölnünk;
Hogy beteljesedjék a Jézus szava, a melyet monda, a mikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
Mát. 20,19., Márk. 10,33., Luk. 18,32.
Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?
Mát. 27,11., Márk. 15,2., Luk. 23,3.
Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felõlem?
Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
Felele Jázus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.
Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újrakiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bûnt.
Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak néktek egyet a husvétünnepen: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
Mát. 27,15., Márk. 15,6., Luk. 23,17.
Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
Mát. 27,21., Márk. 15,11., Luk. 23,18., Csel. 3,14.