A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 13 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õórája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.
Mát. 26,2., Márk. 14,1., Luk. 22,1.
És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,
Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,
Ján. 3,35., Ján. 17,2., Mát. 11,27., Mát. 28,18.
Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.
Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve.
Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
Mondá néki Jézus: aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
Ján. 13,10.
Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
Ján. 6,64.
Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
Ti engem így hívtok: Mester, és Uram És jól mondjátok, mert az vagyok.
Mát. 23,8., Mát. 23,10., 1 Kor. 8,6.
Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte.
Ján. 15,20., Mát. 10,24., Luk. 6,40.
Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
Zsolt. 41,10.
Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
Mát. 10,40., Luk. 9,48.
Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
Mát. 26,21., Márk. 14,18., Luk. 22,21.
A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kirõl szól.
Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus.
Ján. 21,20.
Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akirõl szól?
Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed.
Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki?
Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
Ján. 12,6.
Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.
Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.
Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
Ján. 7,33., Ján. 7,34., Ján. 8,21.
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Ján. 15,12., 3 Móz. 19,18., Mát. 22,39., Gal. 6,2., Jak. 2,8., 1 Pét. 1,22., 1 Ján. 2,5., 1 Ján. 2,8., 1 Ján. 2,10., 1 Ján. 3,11., 1 Ján. 4,16., 1 Ján. 4,21.
Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
Ján. 21,18., Ján. 21,19.
Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
Mát. 26,34., Márk. 14,30., Luk. 22,34.