A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 4 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
Ján. 3,22., Ján. 3,26.
(Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
Samárián kell vala pedig általmennie.
1 Kir. 16,24.
Megy vala azért Samáriának Sikár nevû városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az õ fiának, Józsefnek.
1 Móz. 33,19., 1 Móz. 48,22., Józs. 24,32.
Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
Az õ tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tõlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
Luk. 9,52., Luk. 9,53.
Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna õt, és adott volna néked élõ vizet.
Ján. 4,26., Ján. 7,37., Ján. 7,39., Ésa. 12,3.
Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élõ vizet?
Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebbõl ivott õ is, a fiai is és jószága is?
Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebbõl a vízbõl iszik, ismét megszomjúhozik:
Valaki pedig abból a vízbõl iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz õ benne.
Ján. 6,35., Ján. 7,38., Ján. 7,39.
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jõjjek ide meríteni!
Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jõjj ide!
Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
Ján. 6,14., Luk. 7,16., Luk. 24,19.
A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
5 Móz. 12,5., 5 Móz. 12,11., 1 Kir. 9,3., 2 Krón. 7,12.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljõ az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, Amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
2 Kir. 17,29., Ésa. 2,3., Róm. 3,2., Róm. 9,4.
De eljõ az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az õ imádóiul.
Az Isten lélek: és akik õt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jõ (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljõ, megjelent nékünk mindent.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Ján. 9,37.
Eközben megjövének az õ tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, Amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
Aközben pedig kérék õt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, Amit egyem, Amit ti nem tudtok.
Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.
Ján. 17,4., Ésa. 61,1., Ésa. 61,3.
Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljõ az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
Mát. 9,37., Luk. 10,2.
És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.
Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vetõ, más az arató.
Én annak az aratására küldtelek titeket, Amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, Amit cselekedtem.
Ján. 4,29.
A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék õt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítõje, a Krisztus.
Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
Mát. 13,57., Márk. 6,4., Luk. 4,24.
Mikor azért beméne Galileába, befogadták õt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, Amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert õk is elmentek vala az ünnepre.
Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala.
Ján. 1,2., Ján. 1,11.
Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré õt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az õ fiát; mert halálán vala.
Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
Ján. 2,18., 1 Kor. 1,22.
Monda néki akirályi ember: Uram, jõjj, mielõtt a gyermekem meghal.
Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, Amit Jézus mondott néki, és elment.
A mint pedig már megy vala, elébe jövének az õ szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
Megtudakozá azért tõlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el õt a láz;
Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt õ, és az õ egész háza népe.
Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.