PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE, 1 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.
Gal. 1,1., Csel. 18,17.
Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Kriszus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
1 Kor. 6,11.
Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
2 Kor. 1,2., Róm. 1,7., Eféz. 1,2.
Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
Eféz. 1,15., Eféz. 1,16., Róm. 1,8.
Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden ismeretben,
Kol. 1,9., Kol. 1,11., Kol. 2,5., Kol. 2,7., 1 Kor. 12,8.
A mint megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel.
Róm. 1,16., 2 Kor. 1,21.
Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,
Zsolt. 34,11., Fil. 3,20., Tit. 2,13.
aki meg is erõsít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
2 Kor. 1,21., Kol. 1,22., 1 Thess. 3,13., 1 Thess. 5,23.
Hû az Isten, ki elhívott titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,
1 Thess. 5,24., Ján. 15,5., Róm. 8,16., Róm. 8,17.
Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
Fil. 3,16., Fil. 2,2., Fil. 2,3., Fil. 2,15., Fil. 2,16.
Mert megtudtam felõletek atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.
Jak. 3,16.
Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
1 Kor. 3,3., 1 Kor. 3,9., Csel. 18,24., Csel. 18,26.
Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?
Mát. 28,19.
Hálákát adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,
Csel. 18,8., Róm. 16,23.
Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
1 Kor. 16,15., 1 Kor. 16,17.
Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az EVANGÉLIUMot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
1 Kor. 2,4., 1 Kor. 2,13., 2 Pét. 1,16.
Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.
Róm. 1,16., 2 Kor. 4,3.
Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
Ésa. 29,14.
Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
Jób. 12,17., Ésa. 33,18., Jób. 17,20.
Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.
Mát. 11,25., Luk. 10,21., Róm. 1,19., Róm. 1,23.
Mert egyfelõl a zsidók jelt kívánnak, másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.
Mát. 12,38., Ján. 4,48.
Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;
1 Kor. 2,2., Mát. 11,16., Ján. 6,61., Róm. 9,32., Luk. 2,34., 1 Kor. 2,14.
Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.
Róm. 1,16., 1 Kor. 1,30., Kol. 2,3.
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
Mát. 11,25., Ján. 7,48., Jak. 2,5.
Hanem a világ bolondjait választottaki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választottaki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket;
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választottaki magának az Isten, és semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.
Róm. 3,27., Eféz. 2,9.
Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül és váltságul:
Jer. 23,5., Jer. 23,6., Róm. 4,25., 2 Kor. 5,21., Ján. 17,19.
Hogy, a mint meg van írva: aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
Ésa. 65,16., Jer. 9,23., Jer. 9,24., 2 Kor. 10,17.