PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.
Jób. 4,19., 2 Pét. 1,13., 2 Pét. 1,14., Ján. 14,2., Zsid. 11,10.
Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
Róm. 8,23.
Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkõztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
1 Kor. 15,53., 1 Kor. 15,54.
aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk.
2 Kor. 1,22., Róm. 8,16., Róm. 8,23., Eféz. 1,13., Eféz. 1,14.
Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
1 Krón. 29,15., Zsolt. 39,13.
(Mert hitben járunk, nem látásban );
Zsid. 11,1., 1 Kor. 13,12.
Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.
Fil. 1,23.
Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
Zsolt. 39,13.
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélõszéke elõtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
Csel. 17,31., Róm. 2,6., Róm. 14,10., Jób. 34,11., Préd. 12,16.
Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten elõtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek elõtt is nyilván vagyunk.
Jób. 31,23., Mát. 25,31., Mát. 25,46., Júd. 1,23.
Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színbõl és nem szívbõl dicsekedõknek.
2 Kor. 3,1., Gal. 6,12.
Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
2 Kor. 11,16., 2 Kor. 11,17.
Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
1 Tim. 2,6., Róm. 8,35., Róm. 8,39.
Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettök meghalt és feltámasztatott.
Zsid. 2,9., 1 Tim. 2,6., Róm. 14,7., Róm. 14,9., Gal. 2,20.
Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sõt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Róm. 8,1., Róm. 8,10., Ésa. 43,19.
Mindez pedig Istentõl van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
Róm. 5,10., Kol. 1,20.
Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az õ bûneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
Róm. 3,24., Róm. 3,25.
Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
Ésa. 52,7., Agge. 1,13., 1 Kor. 4,1.
Mert azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk õ benne.
1 Pét. 2,22., 1 Pét. 2,24., Ésa. 53,9., Róm. 8,3., Gal. 3,13., Kol. 1,14., Eféz. 1,6., Eféz. 1,7., Fil. 3,9.