PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT MÁSODIK LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13.

Annakokáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, a mint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el;
2 Kor. 3,6., 1 Kor. 7,25.
Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten ígéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt.
1 Thess. 2,5., 2 Kor. 2,17.
Ha mégis leplezett a mi EVANGÉLIUMunk, azoknak leplezett, akik elvesznek:
1 Kor. 1,18.
akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsõséges EVANGÉLIUMának világosságát, aki az Isten képe.
Zsid. 1,3., Kol. 1,15.
Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.
2 Kor. 1,24., 1 Kor. 2,2.
Mert az Isten, aki szólt: setétségbõl világosság ragyogjon, õ gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsõsége ismeretének a Jézus Krisztus arczán való világoltatása végett.
1 Móz. 1,2., 1 Móz. 1,3., 2 Pét. 1,19.
Ez akincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erõnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.
2 Kor. 5,1., 1 Kor. 2,5.
Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe;
2 Kor. 1,8., 2 Kor. 7,5., 1 Kor. 1,11.
Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;
Zsolt. 37,24., Zsolt. 37,33., Mik. 7,7., Mik. 7,9.
Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.
Róm. 8,17., Gal. 6,17.
Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.
Zsolt. 44,23., Róm. 8,36.
Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.
1 Kor. 4,9.
Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a lelke van meg, a mint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk;
Zsolt. 116,10.
Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által minket is feltámaszt, és veletek együtt elõállít.
Csel. 3,15., 1 Thess. 4,16., 1 Thess. 4,17.
Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bõségessé tegye az Isten dicsõségére.
Róm. 5,15.
Azért nem csüggedünk; sõt ha a mi külsõ emberünk megromol is, a belsõ mindazáltal napról-napra újul.
1 Pét. 4,1., Eféz. 3,16., Róm. 6,6., Kol. 3,10.
Mert a mi pillanatnyi könnyû szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsõséget szerez nékünk;
Zsolt. 30,6., 1 Pét. 1,6., Róm. 8,18.
Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Róm. 8,24., Róm. 8,25.