A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 7 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
Mát. 8,5., Mát. 8,10.
Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.
Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is õ építtette nékünk.
Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;
A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találták.
És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.
Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak valaki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.
És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.
Ján. 6,14., 5 Móz. 18,18.
És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
És Jánosnak mind ezeket elmondták a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,
Mát. 11,2., Mát. 11,6.
Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendõ vala, vagy mást várjunk?
Malak. 3,1., Mát. 3,11.
Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád,mondván: Te vagy-é az, aki eljövendõ vala, vagy mást várjunk?
Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségébõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.
És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az EVANGÉLIUM prédikáltatik.
Ésa. 35,5., Ésa. 35,6.
És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak JÁnos felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
Mát. 11,7., Mát. 11,11.
Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé akik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, akirályok palotáiban vannak.
Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
Ez az, aki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.
Malak. 3,1., Mát. 11,10., Mát. 11,14., Márk. 1,2.
Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.
Mát. 11,11., Mát. 11,14.
És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
Mát. 21,32.
A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.
Csel. 13,46.
Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Mát. 11,16., Mát. 11,19.
Mert eljött Keresztelõ János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.
És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.
Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
És ímé a városban egy asszony aki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené drága kenettel.
Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki õt illeti: hogy bûnös.
És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?
Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?
Luk. 5,21., Mát. 9,3., Márk. 2,7.
Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Luk. 8,48., Luk. 18,42., Mát. 9,22., Márk. 5,34., Márk. 10,52.