A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 24 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

A hétnek elsõ napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
Mát. 28,1., Mát. 28,10., Márk. 16,1., Márk. 16,10., Ján. 20,1., Ján. 20,18.
És a követ a sírról elhengerítve találák.
És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?
Márk. 16,5., Márk. 16,6.
Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
Mát. 17,22., Mát. 17,23.
Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
Luk. 9,22., Luk. 17,25., Mát. 16,21., Mát. 17,22., Mát. 20,18., Márk. 8,31., Márk. 9,31., Márk. 10,33.
Megemlékezének azért az õ szavairól.
És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Mát. 28,8., Mát. 28,10.
Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok õ velök, akik ezeket mondák az apostoloknak.
Luk. 8,2., Luk. 8,3.
De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
Ján. 20,3., Ján. 20,8.
És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
Márk. 16,12.
És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?
És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:
És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.
Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
Luk. 24,10., Mát. 28,8.
És mikor nem találták az õ testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.
És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.
Luk. 24,12.
És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?
Zsolt. 110,7.
És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.
Dán. 9,26., Csel. 4,28.
Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
Luk. 24,27.
És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, akik velök valának.
Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
1 Kor. 15,5.
És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, mi képen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
Márk. 16,14., Ján. 20,19., 1 Kor. 15,5.
Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
Márk. 4,40.
Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
Ján. 20,20., Ján. 20,27.
És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Melyeket elvõn, és elõttök evék.
Csel. 10,40., Csel. 10,41.
És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
Mát. 16,21.
Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
Csel. 16,14.
És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
Dán. 9,26.
És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
Csel. 2,38., Csel. 4,12.
Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.
Ján. 15,26., Csel. 1,4., Csel. 2,1., Csel. 2,4.
Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
Márk. 16,19., Csel. 1,9.
Õk pedig imádván õt, visszatérnek nagy örömmel Jeruzsálembe;
És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
Csel. 1,14.