A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 17 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.
Mát. 18,7.
Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson.
Mát. 18,6., Márk. 9,42.
Õrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg õt; és ha megtér, bocsáss meg néki.
Mát. 18,15., Mát. 18,17.
És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss neki.
Mát. 18,22.
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok íme ez eperfának: Szakadj ki gyökerestõl, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.
Mát. 17,20., Mát. 21,21., Márk. 11,23.
Kicsoda pedig ti közületek az, aki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezõrõl megjõ: Jer elõ, ülj asztalhoz?
Sõt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?
Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, Amit néki parancsolt? Nem gondolom.
Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert Amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.
1 Kor. 9,16.
És lõn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy õ Samariának és Galileának közepette méne által.
És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megállának:
3 Móz. 13,2.
És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
És mikor õket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a papoknak. És lõn, hogy míg odamenének, megtisztulának.
3 Móz. 14,2., 3 Móz. 14,32., Mát. 8,4.
Egy pedig õ közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsõítvén az Istent nagy szóval;
És arczczal leborula az õ lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.
Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? akilencze pedig hol van?
Nem találkoztak akik visszatértek volna dicsõséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.
Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jõ el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jõ el.
Róm. 14,7.
Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek:
Mát. 23,24., Márk. 13,21.
Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az õ napján.
Mát. 24,27., Mát. 24,30.
De elõbb sokat kell neki szenvednie és megvettetnie e nemzetségtõl.
Luk. 9,22., Luk. 22,63., Luk. 22,64., Luk. 23,33., Luk. 24,7., Mát. 16,21., Mát. 17,24., Mát. 20,18., Márk. 8,31., Márk. 9,31., Márk. 10,33.
És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
1 Móz. 6,5., 1 Móz. 6,7., 1 Móz. 7,7., 1 Pét. 3,20.
Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.
Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;
De a mely napon kiment Lót Sodomából, tûz és kénkõ esett az égbõl, és mindenkit elvesztett:
1 Móz. 19,23., 1 Móz. 19,25.
Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.
Az nap, aki a háztetõn lesz, és az õ holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezõn, azonképen ne forduljon hátra.
Mát. 24,37., Mát. 24,38.
Emlékezzetek Lót feleségére!
1 Móz. 19,26.
Valaki igyekezik az õ életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.
Luk. 9,24., Mát. 10,39., Mát. 16,25., Márk. 8,35., Ján. 12,25.
Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Mát. 24,40., Mát. 24,41.
Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
Ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.
És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Õ pedig monda nékik: a hol a test, oda gyûlnek a saskeselyûk.
Mát. 24,28.