A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 19 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

És bemenvén, általméne Jerikhón.
Józs. 6,2., Józs. 6,20., Józs. 6,26., 1 Kir. 16,34.
És ímé vala ott egy ember, akit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ.
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Ján. 10,3.
És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.
Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Mát. 18,11.
És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Mát. 25,12., Márk. 13,34.
Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk.
És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
1 Kor. 4,2.
És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam;
Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed Amit nem te tettél el, és aratod, Amit nem te vetettél.
Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, Amit nem én tettem el, és aratom, Amit nem én vetettem;
2 Sám. 1,16.
Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van.
És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
És õ monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.
Luk. 8,18., Mát. 13,12., Mát. 25,29., Márk. 4,25.
Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem!
És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe.
Márk. 10,32.
És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül,
Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
Mát. 27,1., Mát. 27,2., Márk. 11,1., Márk. 11,2., Ján. 12,1.
És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
Luk. 22,13.
És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
2 Kir. 9,13., Ján. 12,12., Ján. 12,14.
És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték.
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
Mondván: Áldott akirály, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!
Zsolt. 118,26.
És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Józs. 24,27.
És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elõl.
Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged.
És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét.
Luk. 21,6., 1 Kir. 9,7., 1 Kir. 9,8., Mik. 3,12., Mát. 24,2., Márk. 13,2., Mát. 23,37., Ján. 1,11.
És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban,
Mát. 21,12., Márk. 11,11.
Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Ésa. 56,7., Jer. 7,11.
És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:
Márk. 11,18., Ján. 7,19.
És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, reá hallgatván.