A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 1 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
A mint nékünk elõnkbe adták, akik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
Tetszék énnékem is, ki eleitõl fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked. jó Theofilus,
Csel. 1,1.
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
Heródesnek, a Júdeakirályának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
1 Krón. 24,10.
És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten immár idõs emberek valának.
Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
2 Móz. 30,7.
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az õ nevét Jánosnak.
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az õ születésén;
Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.
4 Móz. 6,3., Bir. 13,4., Bir. 13,5., 1 Sám. 1,11.
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az õ Istenükhöz.
És ez Õ elõtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
Malak. 3,1., Malak. 4,6., Mát. 17,11., Mát. 17,13.
És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
Dán. 8,16., Dán. 9,21., Dán. 9,27., Mát. 18,10.
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.
És lõn, hogy mikor leteltek az õ szolgálatának napjai, elméne haza.
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:
Így cselekedett velem az Úr a napokban, a melyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
1 Móz. 30,23.
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
Egy szûzhöz, aki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt eljegyezve. A szûznek neve pedig Mária.
Mát. 1,18.
És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Az pedig látván, megdöbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉZUSNAK.
Ésa. 7,14., Mát. 1,21.
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;
Ésa. 9,6., Ésa. 9,7., Jer. 23,5.
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
Dán. 2,44., Dán. 7,14., Mik. 4,7.
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
Mát. 1,20.
És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddõnek hívtak:
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
Jób. 42,2., Jer. 32,17.
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne õ tõle az angyal.
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
És lõn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
Zsolt. 99,3.
És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre vagyon azokon, akik õt félik.
Zsolt. 103,11.
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által,elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
Ésa. 52,10.
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
1 Sám. 2,5.
Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
Ésa. 41,8., Ésa. 41,10., Ésa. 54,5., Jer. 31,3., Jer. 31,20.
(A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!
1 Móz. 12,3., 1 Móz. 17,7., 1 Móz. 18,18.
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
Erzsébetnek pedig betelék az õ szülésének ideje, és szûle fiat.
És meghallák az õ szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett õ vele; és együtt örülének vele.
És lõn nyolczad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az õ atyja nevérõl Zakariásnak akarák õt nevezni.
1 Móz. 17,12.
És felelvén az õ anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
És intének az õ atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
És feloldódék az õ szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
És félelem szállott minden õ szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekbõl? És az Úrnak keze vala õ vele.
És Zakariás, az õ atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az õ népét,
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az õ gyermekének, Dávidnak házában,
Zsolt. 132,11., Zsolt. 132,17., Jer. 23,6.
A mint szólott az õ szent prófétáinak szája által, kik eleitõl fogva voltak,
Hogy a mi ellenségeinktõl megszabadít, és mindazoknak kezébõl, akik minket gyûlölnek;
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az õ szent szövetségérõl,
1 Móz. 3,15., 1 Móz. 12,3., 1 Móz. 22,15., 1 Móz. 22,18., 1 Móz. 28,14., Zsid. 6,13.
Az esküvésrõl, a melylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy õ megadja nékünk,
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezébõl, félelem nélkül szolgáljunk néki.
Zsid. 2,14., Zsid. 2,15.
Szentségben és igazságban õ elõtte a mi életünknek minden napjaiban.
1 Pét. 1,15.
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ útait megkészítsed;
Malak. 3,1., Malak. 3,2., Malak. 4,5., Malak. 4,6.
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az õ népét, a bûnöknek bocsánatjában.
Mát. 3,1., Mát. 3,3.
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
Zak. 3,8., Zak. 6,12., Malak. 4,2.
Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
Ésa. 9,2., Ésa. 42,7., Ésa. 43,8., Ésa. 49,9., Malak. 4,2.
akis gyermek pedig nevekedik és erõsödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, a melyen megmutatta magát az Izráelnek.
Luk. 3,1., Luk. 3,3.