ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66.

1. De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; elõször megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsõíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát.
   Ésa. 8,20., Mát. 4,13., Mát. 4,16.
2. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!
   Ésa. 42,1., Ésa. 42,7., Ésa. 26,19., Ésa. 60,1.
3. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek elõtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak.
   Zsolt. 126,3., Zsolt. 4,8., Zsolt. 68,13., Zsolt. 119,162.
4. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az õt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján;
   Bir. 7,22., Bir. 7,25., Ésa. 10,26., Zsolt. 83,10.
5. Mert a vitézek harczi saruja és a vérbe fertõztetett öltözet megég, és tûznek eledele lészen;
6. Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erõs Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
   Luk. 1,32., Luk. 1,33., Luk. 2,10., Luk. 2,11., Jer. 23,5., Jer. 23,6.
7. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerõsítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!
   Ésa. 1,27., Ésa. 37,32., 2 Kir. 19,31.
8. Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,
9. Hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, akik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:
10. Téglák omlottak le, és mi faragott kõbõl építünk; fügefák vágattak ki, és mi czédrusokat ültetünk helyökre!
11. De az Úr ellenök hozza Reczin szorongatóit, és ellenségeiket rájok uszítja;
    2 Kir. 16,9.
12. A Sziriabeliek elõl, és a Filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
    2 Kir. 15,29., Ésa. 5,25.
13. Hiszen e nép nem tért meg az õt verõ Istenhez, és a seregeknek Urát nem keresték;
    Jer. 5,3.
14. Ezért kivágja az Úr Izráelbõl a fõt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.
    Ésa. 3,3., Ésa. 3,4.
15. A fõ: a vén és a fõember, a fark pedig a próféta, aki hazugságot szól.
16. Mert e nép vezérei hitetõkké lettek, és akiket vezetének, elvesztek.
    Ésa. 3,13., Jer. 6,14., Mát. 23,13.
17. Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül; mert mindnyájan istentelenek és gonosztevõk, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.
18. Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tûz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sûrû erdõt, és felgomolyg a füst oszlopában.
    Ésa. 47,14., Mát. 3,12.
19. A seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tûznek eledele lõn: Senki atyjafián nem könyörül,
    Ésa. 13,9., Ésa. 13,10., Jer. 16,6., Jer. 16,9.
20. Jobbkézre vág és megéhezik, eszik balkézre és nem elégszik meg; mindnyájan karjoknak húsát eszik,
    Jer. 19,9.
21. Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66.