A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre.
   Márk. 9,2., Márk. 9,13., Luk. 9,28., Luk. 9,36.
2. És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.
   2 Pét. 1,16., 2 Pét. 1,18.
3. És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala õ vele.
4. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. Mikor õ még beszél vala, ímé, fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.
   Mát. 3,17.
6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9. És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el Amit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
   Mát. 16,20.
10. És megkérdezék õt az õ tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?
    Mát. 11,14., Malak. 4,5.
11. Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljõ elõbb, és mindent helyreállít;
12. De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg õt, hanem azt mívelék vele, Amit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd õ tõlük.
    Mát. 14,9., Mát. 14,10.
13. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelõ Jánosról szóla nékik.
    Luk. 1,17.
14. És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén õ elõtte,
    Márk. 9,14., Márk. 9,29., Luk. 9,37., Luk. 9,42.
15. És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tûzbe, és gyakorta a vízbe.
16. És elvittem õt a te tanítványaidhoz, és nem tudták õt meggyógyítani.
17. Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok õt ide nékem.
    5 Móz. 32,5.
18. És megdorgálá õt Jézus, és kiméne belõle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19. Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiûzni?
    Mát. 10,1.
20. Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
    Mát. 21,21., Márk. 11,23., Luk. 17,6.
21. Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bõjtölés által.
22. Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
    Mát. 16,21., Mát. 20,18., Márk. 8,31., Márk. 9,31., Márk. 10,33.
23. És megölik õt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24. Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedõk Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
    2 Móz. 30,13.
25. Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?
26. Monda néki Péter: Az idegenektõl. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27. De hogy õket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az elsõ halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.