A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

1. Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:
2. Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.
   5 Móz. 4,2., Luk. 11,38.
3. Õ pedig felelvén, monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?
4. Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
   2 Móz. 20,12., 2 Móz. 21,17.
5. Ti pedig ezt mondjátok: aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.
6. És erõtlenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.
7. Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:
   Ésa. 29,13.
8. Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.
9. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
10. És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:
11. Nem az fertõzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.
    1 Tim. 4,4., Mát. 12,34.
12. Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?
13. Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.
14. Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.
    Mát. 23,24., Luk. 6,39., Róm. 2,19.
15. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.
16. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?
17. Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?
18. Amik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.
19. Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
    1 Móz. 8,21.
20. Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.
21. És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.
22. És ímé, egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.
23. Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.
24. Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
    Mát. 10,6.
25. Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!
26. Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
27. Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.
28. Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.
    Mát. 8,10., Mát. 8,13.
29. És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.
    Márk. 7,31.
30. És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,
31. Úgy, hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.
    Márk. 7,37.
32. Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dõljenek az úton.
    Mát. 14,14., Márk. 8,1., Márk. 8,10.
33. És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?
34. És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.
35. És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.
36. És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37. És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.
38. akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39. És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.