A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 4 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektõl a pusztába
Mát. 3,16., Mát. 4,1., Mát. 4,11.
Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
És monda néki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kõnek, hogy változzék kenyérré.
Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden ígéjével.
5 Móz. 8,3.
Majd felvivén õt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá néki e föld minden országait egy szempillantásban,
És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsõségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom;
Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tõlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
5 Móz. 6,13.
Azután Jeruzsálembe vivé õt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
Mert meg van írva: Az õ angyalinak parancsol te felõled, hogy megõrizzenek téged;
És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kõbe.
Zsolt. 91,11., Zsolt. 91,12.
Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
5 Móz. 6,16.
És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle egy idõre.
Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken.
Mát. 4,11., Mát. 4,13.
És õ taníta azoknak zsinagógáiban, dicsõíttetvén mindenektõl.
És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva:
Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az EVANGÉLIUMot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívûeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,
Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
Ésa. 61,1., Ésa. 61,2., Ésa. 42,6., Ésa. 42,7.
És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei õ reá valának függesztve.
Õ pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.
És mindnyájan bizonyságot tõnek felõle, és elálmélkodának kedves beszédein, a melyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-é ez?
És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! A miket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
Mát. 4,13., Márk. 1,21., Márk. 1,25.
Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az õ hazájában.
Mát. 13,57.
És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
1 Kir. 17,9., 1 Kir. 17,10., 1 Kir. 17,16.
És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Siriából való Naámán.
2 Kir. 5,9., 2 Kir. 5,10., 2 Kir. 5,14.
És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
És felkelvén, kiûzék õt a városon kívül és vivék õt annak a hegynek szélére, a melyen az õ városuk épült, hogy onnen letaszítsák.
Õ azonban közöttük átmenve, eltávozék.
És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
És csodálkozának az õ tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
Mát. 7,29.
És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektõl megszállt ember, aki fennhangon kiálta,
Márk. 1,23., Márk. 1,24.
Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
És megdorgálá õt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberbõl! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belõle, és nem árta néki semmit.
És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
És elterjede a hír õ felõle a környék minden helyén.
Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érette.
Mát. 8,14., Mát. 8,15.
És Jézus mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá õt; és õ azonnal felkelvén, szolgála nékik.
A nap lementével pedig, mindenek, akiknek különféle betegeik valának, õ hozzá vivék azokat; õ pedig mindegyikõjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá õket.
Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De õ megdorgálván, nem engedé õket szólani, mivelhogy tudták, hogy õ a Krisztus.
Márk. 1,24., Márk. 1,25., Mát. 26,63., Mát. 26,64.
A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé õt, és hozzámenének, és tartóztaták õt, hogy ne menjen el tõlök.
Márk. 1,35., Márk. 1,38.
Õ pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az Istennek országát; mert azért küldettem.
Ésa. 61,1.
És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.