A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM, 3 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere:
Ján. 7,50., Ján. 19,39.
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Ján. 9,16., Ján. 9,33., Csel. 10,38.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
Tit. 3,5., Mát. 18,3.
Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.
A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, aki Lélektõl született.
Préd. 11,5.
Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
Bizony, bizony mondom néked, Amit tudunk, azt mondjuk, és Amit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
Ján. 3,32.
Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?
És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, aki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, aki a mennyben van.
Eféz. 4,9.
És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
4 Móz. 21,9., Ján. 8,28., Ján. 12,32.
Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
1 Ján. 5,10., 1 Ján. 5,11.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Róm. 5,8., Róm. 8,32., 1 Ján. 4,9.
Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
Ján. 12,47., Luk. 9,56.
aki hiszen õ benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Ján. 3,36., Ján. 5,24., Ján. 6,40., Ján. 6,47., Ján. 20,21.
Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának.
Ján. 1,5., Ján. 1,9., Ján. 1,10.
Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedeteit fel ne fedessenek;
Jób. 24,13.
aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
Eféz. 5,8.
Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele.
János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
Mát. 3,6., Márk. 1,5., Luk. 3,7.
Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
Mát. 14,3.
Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl.
És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! aki veled vala a Jordánon túl, akirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
Ján. 1,7., Ján. 1,15., Ján. 1,26., Ján. 1,34., Mát. 3,11., Márk. 1,7., Luk. 3,16.
Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.
1 Kor. 4,7.
Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ elõtte küldettem el.
Ján. 1,20., Malak. 3,1., Mát. 11,10., Márk. 1,2., Luk. 1,17.
akinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
aki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. aki a földrõl való, földi az és földieket szól; aki a mennybõl jött, feljebb való mindenkinél.
Ján. 8,23., 1 Kor. 15,47.
És arról tesz bizonyságot, Amit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.
Ján. 3,11.
aki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
1 Ján. 5,10., 1 Ján. 5,11., Róm. 3,4.
Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.
Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent.
Ján. 13,3., Ján. 17,2., Mát. 11,27., Mát. 28,18., Luk. 10,22., Zsid. 2,8.
aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.
Ján. 3,18., Ján. 5,24., Ján. 6,40., Ján. 6,47., Ján. 20,21.