A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGÉLIUM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

És harmadnapon menyegzõ lõn a galileai Kánában; és ott volt Jézus anyja;
És Jézus is meghivaték az õ tanítványaival együtt a menyegzõbe.
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
Mond az õ anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
Vala pedig ott hat kõveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
Márk. 7,3.
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a võlegényt,
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel elõször, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
Ezt az elsõ jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az õ dicsõségét; és hivének benne az õ tanítványai.
Azután leméne Kapernaumba, õ és az õ anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
2 Móz. 12,3., 2 Móz. 12,6., 2 Móz. 12,14., 2 Móz. 12,20.
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
És kötélbõl ostort csinálván, kiûzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
Megemlékezének pedig az õ tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem.
Zsolt. 69,10.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
Ján. 6,30., Mát. 12,38., Mát. 16,1., Márk. 8,11., Luk. 11,29.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Mát. 26,61., Mát. 27,40., Márk. 14,58., Márk. 15,29.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Õ pedig az õ testének templomáról szól vala.
Ján. 10,18.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az õ tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
Luk. 24,8.
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az õ nevében, látván az õ jeleit, a melyeket cselekszik vala.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy õ ismeré mindnyájokat.
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberrõl; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
Ján. 6,64., Csel. 1,24., Jel. 2,23.