JAKAB APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok.
Luk. 6,24.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitok moly ette meg;
Mát. 6,19.
Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tûz. Kincset gyûjtöttetek az utolsó napokban!
Ímé a ti mezõiteket learató munkások bére, Amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez.
3 Móz. 19,13., 5 Móz. 24,14., 5 Móz. 24,15.
Dõzsöltetek e földön és dobzódtatok; szívetek legeltettétek mint áldozás napján.
Luk. 16,19., Luk. 16,25., Jer. 12,3.
Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat; nem áll ellent néktek.
Legyetek azért, atyámfiai, béketûrõk az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvetõ várja a földnek drága gyümölcsét, béketûréssel várja, míg reggeli és estveli esõt kap.
Luk. 21,19., Zsid. 10,36.
Legyetek ti is béketûrõk, és erõsítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van.
Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: ímé a Bíró az ajtó elõtt áll.
Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketûrésben a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak.
Mát. 5,12.
Ímé, boldogoknak mondjuk a tûrni tudókat. Jóbnak tûrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes.
Jób. 1,21.
Mindeneknek elõtte pedig ne esküdjetek, atyámfiai, se az égre, se a földre, se semmi más esküvéssel. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek
Mát. 5,34., Mát. 5,37.
Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dícséretet énekeljen.
Zsolt. 50,15., Eféz. 5,19., Kol. 3,16.
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.
Márk. 6,13.
És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Márk. 16,18.
Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
Eféz. 6,18., Zsolt. 145,18.
Illés ember volt, hozzánk hasonló természetû; és imádsággal kéré, hogy ne legyen esõ, és nem volt esõ a földön három esztendeig és hat hónapig:
1 Kir. 17,1., Luk. 4,25.
És ismét imádkozott, és az ég esõt adott, és a föld megtermé az õ gyümölcsét.
Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti õt valaki,
Gal. 6,1.
Tudja meg, hogy aki bûnöst térít meg az õ tévelygõ útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bûnt elfedez.
Zsolt. 51,15., Péld. 10,12., 1 Pét. 4,8.