BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI, 10 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

Salamon bölcs mondásai. A bölcs fiú örvendezteti az õ atyját; a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
Péld. 15,20.
Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
Péld. 13,11., Péld. 21,6., Péld. 10,27.
Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
Zsolt. 37,25., Zsolt. 37,26.
Szegénynyé lesz, aki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
Zsolt. 112,6.
A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
aki tökéletességben jár, bátorsággal jár; aki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
aki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
Péld. 13,14.
A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
1 Pét. 4,8., 1 Kor. 13,4., 1 Kor. 13,7.
Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának való.
Péld. 26,3.
A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
Péld. 10,8., Péld. 18,7.
A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
Péld. 18,11., Zsolt. 49,7.
Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
aki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és aki szól gyalázatot, bolond az.
A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
Préd. 5,3.
Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonosznak elméje kevés érõ.
Zsolt. 141,5.
Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
Péld. 11,3., Péld. 13,6.
Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást.
Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen cselekedni.
Péld. 11,23., Zsolt. 37,30., Zsolt. 37,31.
amitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; amit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
Zsolt. 145,19.
A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, akik azt elküldötték.
Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
Péld. 9,11., Jób. 15,32., Jób. 15,34., Zsolt. 55,24.
Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
Jób. 18,14.
Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
Zsolt. 37,22.
Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
Róm. 2,6., Róm. 2,11.