BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
Péld. 11,10.
A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
Péld. 10,1., Luk. 15,3.
akirály igazsággal erõsíti meg az országot; aki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
A férfiú, aki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
Jób. 29,16., Jób. 29,17., Luk. 18,2., Luk. 18,4.
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
Péld. 14,33.
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
Péld. 22,2.
A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
Péld. 20,28.
A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
Péld. 13,24.
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
Zsolt. 58,11., Zsolt. 91,8.
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
Péld. 29,15., Péld. 23,13., Péld. 23,14.
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
5 Móz. 28,1., 5 Móz. 28,14.
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
Péld. 26,12.
aki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
Péld. 26,21.
Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
Péld. 18,12., Mát. 23,12., Ésa. 66,2.
aki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
3 Móz. 5,1.
Az emberektõl való félelem tõrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
Péld. 19,6.
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.