BÖLCS SALAMONNAK PÉLDABESZÉDEI, 14 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31.

A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
Péld. 31,10., Péld. 31,31.
aki igazán jár, féli az Urat; aki pedig elfordult az õ útaiban, megútálja õt.
Jób. 12,4.
A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
A hûséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
Péld. 22,16., 2 Móz. 23,1.
A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyû.
Menj el a bolond férfiú elõl; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
Péld. 9,7., Péld. 23,9.
Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
A bolondokat megcsúfolja a bûnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
A szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út.
Péld. 16,25.
Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
Luk. 6,25.
Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; önmagából pedig jó férfiú.
Péld. 1,31., Péld. 1,32.
Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
Zsolt. 17,4., Zsolt. 119,120.
A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
Péld. 14,24.
Meghajtják magokat a gonoszok a jók elõtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
Zsolt. 18,45., Jób. 20,10.
Még az õ felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
Péld. 19,7.
aki megútálja az õ felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Jób. 31,16., Jób. 31,20., Mát. 25,34., Mát. 25,40.
Nemde tévelyegnek, akik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzõknek.
Luk. 6,38.
Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
A bölcseknek ékességök az õ gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság.
Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
Péld. 18,10.
Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.
Péld. 13,14.
A nép sokasága akirály dicsõsége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedõ, bolondságot szerez az.
A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása.
aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szûkölködõn.
Péld. 17,5., Mát. 10,40., Mát. 25,40., Zsid. 6,10.
Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
Zsolt. 5,7., Zsolt. 34,20.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti.
Péld. 13,16., Péld. 29,11.
Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig gyalázatára van a népeknek.
akirálynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítõhöz.