JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2. Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4. Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!
   Jób. 4,6.
5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
   Jób. 34,35., Jób. 34,37.
6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
7. Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
   Ésa. 40,13., Ésa. 40,14., Róm. 11,34.
9. Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
   Jób. 12,2., Jób. 32,12.
10. Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.
    Jób. 12,12., Jób. 32,7., Jób. 32,12.
11. Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14. Micsoda a halandó hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
    Jób. 9,20., 1 Kir. 8,46.
15. Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:
16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot mint a vizet?!
    Jób. 34,7.
17. Elmondom néked, hallgass rám, és mint láttam, úgy beszélem el;
18. amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19. akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.
    Ésa. 57,20.
21. A félelem hangja cseng az õ füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
    Zsolt. 53,6., 2 Kir. 7,6., 2 Kir. 7,7.
22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.
23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.
25. Mert az Isten ellen nyujtottaki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;
26. Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27. Mivel befedezte az arczát kövérséggel és hájat borított tomporára;
    Zsolt. 73,7.
28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:
29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30. Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.
31. Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32. Nem idejében telik el élete, és az ágaki nem virágzik.
33. Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.
    Zsolt. 1,4.
34. Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.
    Zsolt. 7,15., Zsolt. 7,17., Ésa. 59,4., Ésa. 59,10.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.