JÓB KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
Sõt inkább a gonoszok világakialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
Zsolt. 37,2., Zsolt. 37,9.
A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövetnéke kialszik felette.
Péld. 13,9.
Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
Zsolt. 7,16.
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ szokott ösvényén.
Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
Jób. 15,21.
Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Jób. 20,21.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
Jób. 11,20., Péld. 10,28.
Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
1 Móz. 19,24.
Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
Jób. 18,14., Péld. 2,22.
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
Az õ pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42.